Size L
Anita Harag
Translated from the Hungarian by Marietta Morry and Walter Burgess
The panties were still there. They were blue with a flower pattern, mid-thigh style with lace trim. There were two undershirts, a pair of trousers beside them, she couldn’t see farther than that and couldn’t make out the rest of the clothes. They had been hanging there for two days now, above the street for everyone to see. She saw them, too, looked at them, stared at them, could not take her eyes off them. Instead of sun awnings the narrow streets were shaded by the clothes hanging on the lines. She’d noticed the drying clothes in Barri Gòtic as soon as they’d arrived; she used these to orient herself in the neighborhood. She remembered on which street, on which balcony she saw them, she could recall the trousers, the striped T-shirts. Her husband spread his arms in the narrow streets trying to touch the buildings on either side. He was glad when sometimes he almost succeeded. He took a lot of pictures. At the Arc de Triomf he couldn’t take any decent photos because crews were busy removing the paraphernalia left over from a festival. In Parc Güell he took a picture of a pigeon with a wounded foot. In the evening in the AirBnB when they sat on the faded green sofa, which seemed vivid green in the pictures, and looked at the photos from that day, her husband remarked that she was looking up in almost all of them. Don’t look at the clothes, look at the sights. She couldn’t explain that she couldn’t look anywhere else.
She hadn’t seen panties or bras anywhere but here, only these with the flower pattern. They were there the day before as well when they went to the Arc de Triomf and also today on the way to the Parc de la Ciutadella. They were hanging there. Had they been forgotten? They must have dried by now. She imagined a woman who might wear such blue flowered panties. From down below they seemed big, at least size Large. A big and shapely Barcelonian behind. She imagined the woman walking on the street wearing a tight white dress with the outline of the panties showing through and, were she to look closely, she could even see the flowers. All day long she kept looking at women’s behinds, wondering which one the panties belonged to. Not to the tourists for sure, they wouldn’t forget about their change of clothes. She was looking for a woman from Barcelona with at least a large size behind. She found the Spanish women very beautiful. No, they are not Spanish but Catalans, she corrected herself. Her husband also considered them beautiful, he liked their dark skin, their dark brown hair and their confidence. That, she also liked. They moved regally through the streets. She was always nagged about straightening up, pulling in her belly and keeping her head high. She even bought a back-straightening band but couldn’t use it, it cut into her underarms. After a while she noticed that she and her husband turned their heads to look at the same women, her husband was also watching their behinds. She knew he was an ass-man but not to what extent. That afternoon, when they arrived at their place and before their evening outing, she went into the bathroom and started looking at her behind in the mirror. It was quite flat, her breasts rather big, her arms relatively pretty, her skin white, she got a sunburn on her chest, you could see the outline of her undershirt on her shoulder. She stuck her behind out a little bit, which made her look like a chicken. Sometimes when her husband drinks too much, he tells her that this is the tragedy of his life. He is an ass-man, yet he married a woman with large breasts, of course he was just joking, he always adds.
Even at home she didn’t like to let people see her underwear. When she dried her clothes in the back yard, she always put the panties and other underwear on the inner rungs of the large clothes rack, then she quickly added the others so that the neighbors couldn’t see them. Her husband often teased her about it, that no one would look at her panties. One time he even said that no one was interested in them. This was what she was thinking about when they arrived back that night from La Rambla. She couldn’t sleep, was restless, wondering about the Barcelonian behind, wondering where it might be. She got out of bed, got dressed and carefully closed the door behind her. The city was full of tourists even at night. She easily found the street. The panties were still hanging there on the first floor. She looked around, no one happened to be near. She took off her slippers and started to throw them at the clothes line. A white undershirt fell down, it was more difficult to hit the panties but she succeeded at last. She slipped them in her purse.
Becsúsztat
A bugyi még mindig ott volt. Kék színű, virágmintás, tundra fazonú, a széle csipkés. Mellette két trikó, nadrág, tovább nem látott, nem tudta kivenni a ruhákat. Ott lógnak már második napja az utca felett, mindenki láthatja. Ő is látja, nézi, bámulja, nem tudja levenni róla a szemét. Itt nem napernyők árnyékolják a szűk utcákat, hanem kiteregetett ruhák.
Már első nap feltűntek neki a Barri Gotic házaiból kilógatott száradó ruhák, ezek alapján tájékozódott a negyedben. Megjegyezte, melyik utcában milyen erkélyeken látta őket, fel tudta idézni a nadrágokat, ingeket, csíkos pólókat. Férje a szűk utcákban kitárta a karját, megpróbálta megérinteni két oldalon a házakat. Nagyon örült, amikor néha már majdnem sikerült. Sokat fényképezett. Az Arc de Triomfnál éppen egy fesztivál kellékeit takarították el, nem lehetett rendes képet csinálni. A Güell parkban lefényképezett egy sérült lábú galambot. Este, amikor leültek az airbnb-s lakásban a kopottzöld kanapéra, ami a képeken élénkzöldnek tűnt, és megnézték az aznapi fotókat, a férje megjegyezte, szinte mindegyiken felfelé néz. Ne a ruhákat nézd, hanem a látnivalókat. A felesége nem akarta megint elmagyarázni neki, nem tud másfelé nézni.
Bugyikat és melltartókat sosem látott, csak ezen a helyen, ezt az egy virágosat. Előző nap is, amikor az Arc de Triomfhoz mentek, és ma is, amikor a Parc de la Ciutadellához. Ott lóg. Kint felejtették volna? Már biztosan megszáradt. Elképzelte a nőt, akinek ilyen kék virágmintás bugyija lehet. Innen lentről nagynak tűnik, legalább L-esnek. Egy nagy és formás barcelonai fenék. Elképzelte, ahogy megy benne az utcán, egy szűk, fehér ruhában, átlátszik rajta a bugyi vonala, és ha nagyon megnézi, még a virágokat is látni lehet. Egész nap a nők fenekét nézte, melyiküké lehet az a bugyi. Biztos nem turistáké, ők nem felejtenék kint a váltóruhát. Egy legalább L-es fenekű barcelonai nőt keresett. Nagyon szépnek látta a spanyol nőket. Nem, nem spanyolok, katalánok, javította ki magát mindig. A férje szerint is szépek voltak, tetszett neki a barna bőrük, a hosszú, sötét hajuk, a magabiztosságuk. Ez neki is tetszett. Vonultak az utcán. Őt azzal cseszegették, húzza ki magát járás közben, be a hasat, fel a fejet. Még egy hátegyenesítő szalagot is vett, de nem tudta hordani, vágta a hónalját. Egy idő után észrevette, ugyanazok után a nők után fordulnak meg, férje tekintete is a fenekeket nézi. Tudta, hogy fenékpárti, csak azt nem, hogy ennyire. Aznap késő délután, amikor hazaértek az esti barangolás előtt, bement a fürdőszobába, nézegetni kezdte a fenekét a tükör előtt. Elég lapos, mellben erős, viszonylag szép a karja, a bőre fehér, a mellkasán megcsípte a nap, látszott a trikó vonala a vállán. Kicsit kidugta a fenekét, ettől úgy nézett ki, mint egy csirke. A férje néha, amikor sokat iszik, azt mondja neki, ez élete tragédiája. Fenékpártiként egy nagy mellű nőt vett el. Persze csak viccelt, mondja mindig.
Otthon sem szerette mutogatni a fehérneműjét. Amikor az udvaron teregetett, a nagy, kinti szárítón belülre tette a bugyikat és fehérneműket, utána gyorsan a többit, meg ne lássák a szomszédok. A férje ugratta is ezzel, senki nem nézi a bugyiját. Egyszer még azt is mondta, senki nem kíváncsi rá. Aznap éjszaka is erre gondolt, amikor megérkeztek a La Rambláról. Nem tudott aludni, forgolódott, a barcelonai fenékre gondolt, hol lehet most az a fenék. Kikelt az ágyból, felöltözött, nagyon óvatosan csukta be az ajtót maga után. A város még éjszaka is tele volt turistákkal. Könnyen megtalálta az utcát. Még mindig ott lógott a bugyi, az első emeleten. Körbenézett, éppen nem járt arra senki. Levette a papucsát, dobálni kezdte a szárítót. Egy fehér trikó is leesett, a bugyit nehezebb volt eltalálni, de végül azt is sikerült. Becsúsztatta a táskájába.
Anita Harag was born in Budapest in 1998. After finishing her first degree in literature and ethnology she completed graduate studies in India Studies. Her first short stories that appeared in magazines earned her several literary awards and prizes. In 2020 she was the winner of the Margó Prize, awarded to the best first time fiction author of the year, for her volume of short stories “Rather Cool for the Time of Year”. Her second volume of stories, including “Becsúsztat”, came out in September 2023.
Walter Burgess and Marietta Morry are Canadian; they translate contemporary fiction from Hungarian. In addition to stories by Ms Harag (twelve have been published), they also translate fiction by Gábor T. Szántó, Péter Moesko, Zsófia Czakó, András Pungor and Anna Gáspár-Singer; many of these translations have appeared in literary reviews. Szántó’s book “1945 and Other Stories” (six of its eight stories translated by them) has just been published.
Back to Table of Contents for Fixations